A téli erdő meghitt, békés csendje
a mozgó világ nyugalmát adja.
A lábaim alatt meg-megreccsenve
törik el pár lehullott gallyacska.

A leheletem párája a levegőben látszikl.
Az út egy bevágásban kanyarogva vezet tovább.
Képzeletem a múlt itteni eseményeivel játszik.
Felsóhajtok. Haza megyek. Kedves erdő! ...

Ha a csönd birodalmának
gyilokjai tépik lelkem:
Tűzz egy szál virágot hajadba,
s kacagj a napsugárral.
Ne törödj az elmúlt idő jajával,
hisz csak álmodni akartál,
hittél két lélek szavának,
de csak a kín gyönyörűségét énekelték
neked.
Ne sírj, én a jövő elé megyek, nem érintem
homlokod ...

Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...

A fák kopasz ágai markolnak az égbe
a csendes éjszaka meghitt sötétjébe.
Ebbe a nyugodt, eszményi környezetbe
csak néhány lámpa és egy reklám világít be.

A komor, sötét égen csillagok nem látszanak.
Útjukban sötét fellegek tömbjei állnak.
Csak néha-néha egy-egy kutya ugatása
ad hangos aláfestést ...

E megszentelt helyen szépen szól az ének!
E megszentelt helyen nagyon szépen zenélnek!
E megszentelt helyen a versrímek is élnek!
A jóról, szépről, a szeretetről beszélnek!

Hiteles szerzőktől hiteles ajkakról zeng a szó,
az őszinte szeretetre, szépre, jóra bíztató!
De ...

I

Miért is ne volnék én boldog?...
Hisz eddig engemet
Édesanyám s kisöcsémen kivül
E világon senki se szeretett!

Édesanyám szeretett végtelen,
Több példa van reá:
Kétéves voltam s hogyha kútra ment,
Elvittem a fejőszéket alá.

S a jó lélek, az isten áldja meg!
Leült, csókolgatott,
Amint ujjammal kimértem ...