Rég volt, igen. Egy háború után.
S egy nyurga gyermek túlontúl sovány.
Széttört idő véghez közeledett,
de érthető, - béke nem lehetett.
Igazi béke. Hidegháború!
Kiknek remény jött. Kiknek meg a bú.
Még tinta kellett, veszélyes anyag:
bánta olykor nebuló, s irkalap!
Hosszú padokban többen ültek ott,
egy sorban, miként a gályarabok.
Az ...

Jó kisgyermeknek lenni,
olyannak, kit szeretnek?
Hát ez egy furcsa kérdés,
s rajta néne nevethet.
Egy kis háztól és kerttől
a választ mégis várom,
s volt-magamon tűnődöm,
az emlék-igazságon.

Gazdagság és szegénység
e házat elkerülte,
s egy kisgyermek fülében
ujjong a rigók füttye.
Egy kisgyermek szemében
virágszínekből ...

Mosolyogtak a vadgesztenye-álmok,
majd földet értek konok koppanások.
Galambok búgtak, mert őszt is szeretnek
(csak telet nem, az elveszi a kedvet).
Bennem mesét írt egy kíváncsi gyermek,
s kicsit sántítós verset, - kell a kezdet.
A verset, s mesét közölte is egy lap,
(egy gimnazista dicsőséget így kap).
Később fülembe súgta csinos róka:
- ...

Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ...

Az őszről sokszor írtam,
pedig a titok benne
talán megfejthetetlen:
tükörlétek szerelme.

Minden évszak tükörlét,
benne arcunk hol bánat,
hol öröm, kivirágzó
örök titokcsodálat.

Sok dologról semmit sem
tudunk, de ezt tagadjuk:
a „nem tudást” a látszat
feloldja, és ezt hagyjuk.

Én fényes gyásztükörben
Istennel ...

A világ inog, dől. Remélem, újra
nem omlik át egy világháborúba,
amelyből azt a rémes halálzenét
már nem hallja vissza az emberiség,
de emlékezhetne! Baromként bámul,
úgy: azon ép ész, ha ránéz, elámul.

Trump nincs ott. Ez egy kis könnyebbség, tényleg,
tükörcseppje a világreménységnek,
vörös hajú furcsa ripacs és szánom,
de az ...