Út helyett mellékutakat kerestek,
elkanyargókat, nappalok és esték.
A kanyargós út jobb a tolvajoknak, -
egyenes út a lopáshoz merészség.

Közben kiskapuk is kellettek, persze,
hol a kezeket titkolt ládák várják, -
véges dolgok gyakran rejtik magukban
a szerzések végtelen mohóságát.

A mellékutak végül összefolytak,
s eltűnt az Út, egy ...

Nyílt kártyákkal is, s cinkeltekkel szintén
megy a játék. Nyílt kártyákkal se szép,
- elterjedt fejre csapásokkal együtt, -
tolvaj népségtől, eldurvult beszéd.

Nyerni, rabolni! Új, s új háborúkat
ezért hoznak, és álszent ég alatt,
álszent földön, a szennyes érdekeknek
mit összevissza prédikált a pap!

Sokféle pap van. Sok ostoba ...

Ez tettette, hogy mit se hall,
ha szól a Szó, igaz.
Ördög örült: - Mily isteni!
Sok itt a gyáva, s gaz!

Az tettette, hogy mit se lát,
tudatlan, s hű, vakon.
Ördög örült: - Ó, isteni!
Itt követnek, vakon!

Ez tettette, hogy ő szegény, -
neki senki se lop!
S mosolygott az ördögi kör:
- Ó, derék cinkosok!

Az meg szemet úgy ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ...