(bokorrímes)
Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett,
Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert…
Az enyém is ily', inkább nem tunyán… miszlikezett!
*
(sedoka)
Ragyogott a nap…
Hittem, hogy nem változhat;
Sötét lett, könnyem fakad.

A sors kétszínű,
Reményt kelt, majd elveszi,
Ad, vesz, csak ...

Kiskoromban szerettelek,
mára már elfeledlek.
Hittem benne, hogy szeretsz.
De még is ki nevetsz.

Ő volt nekem a példakép,
mára csak egy fénykép.
Kisírtam lelkem anyámnak.
Szívem megszakadt utána.

Hozzád szólok szívtelen,
ott hagytál, reménytelen.
Nem figyeltél én reám.
Letagadtad ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a ...

Zene lelkemnek egy meghitt gondolat,
Emlékeim között keresem ifjúságomat.
Elmúlt, nem örökre tűnt el. Itt vagyok!
A Nap, a sok-sok csillag ma is ragyog.

A virágok most is ugyanúgy virulnak,
Az évek múlása rajtuk nem változtat.
Bennem is él ifjúságom virágzó emléke,
Gyűrt selyemvirágként van a ...

Állítólag a remény hagy el utoljára

(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.

Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*

Szomorúság ...