Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!

A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a ...

Nem tudni ezt-azt bonyolult világban
sokszor nem szégyen, - de kérdés, hogy mi az,
amit nem tudsz? S miért nem? Nem tudásért
felelős vagy, - és felmented önmagad?

Az emberiség ma is keveset tud
létről, nem létről, - és titkait a test
gyakran rejti. Anyagmozgás a lélek,
s az Anyagnál is sokkal rejtelmesebb..

Ám, ha nem tudást csak játszik ...

Versben, európai stílusú haikuban, tankában és tíz szavasban…

Magas a kőfal,
Nekem ez várfal…

Magas nekem ez a kőfal,
Nem veszem be egy ugrással…

Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten,
De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem…
Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem.

Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi ...

Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben ...

Télbúcsúztatás…

Így a tél végén,
Már meghalatnánk a jeges környezetet.
Tavasz elején,
Már inkább várnánk a nyári hévségeket…
*
Tél vad ölelése,
Nagyon is ridegen-hideg.
Köd, egy kissé enyhít.
Tavasz hozza mi jó idő,
Nyár is lesz, meleg-dőzsölő…
*
De, még az idő
Mintha várfogságban lenne, úgy ...

Elmélkedés a lélekről…

Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…

Ölelkező pillák..
Félálom édes álmot szül.
Kezem kezedhez ér.
*

Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.

Vágy
Szőtte
Szép ...