1. IDŐ

Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?

2. GÉPEK

Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer ...

Gyermekei a Csendnek
jöttek, s mesébe mentek.
Közben a som beérett.
Bokrokon színe vérzett.

Kőtestű tölgyfák álltak.
Kéklett égbolt-vasárnap
templom, s lengett lemondó,
hit-hintás, halk harangszó.

Az estém készült bennem
árnyjáték-félelemben.
Madárszem csillagének
várta, hogy égre ...

A VÉGTELENBEN

A végtelenben minden kis sziget,
s ismert tájak is ismeretlenek.
Ismert, s nem ismert végesben se jobb,
s ez mit súg neked, ha átgondolod?

TAVASZBAN

Nem elég, ha virágfény útra kel:
segíts neki, - szívedig érjen el!

HISZED?

Hiszed: istené olyan égi jel,
mely tőled imádatot követel?
Ilyennek nem tartok jelet, ...

Nőnapra írom a pársoros kívánság-levelem,
férjem él, mint én is, boldogság, szerelem jár nekünk.
Fokozni hogy lehet az érzést, pőrére vetkezem,
meztelenül várunk, aranyló új ruhát felveszünk.

Örök nő Évaként én vagyok, férjem a hitvesem,
ismerni kell gyerekként, korokként a ruhás maszkokat,
mint ahogy ...

Óh, Te táncos lábú, finomkodó
Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró,
Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető,
Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő!

Óh, Te élet, miért is vagy Te ilyen csapodár,
Óh, Te élet, miért nem… mikor kegyelmezel már?

Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc

Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Háború dörgött, itt-ott házak égtek,
s a nép Istenre fogta az egészet.

Hitte: Ő büntet. Hitte: Ő jutalmaz.
Zöldeszmés szájból ömlött mérges maszlag,

e szónövény, népek bódító átka, ...