Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Háború dörgött, itt-ott házak égtek,
s a nép Istenre fogta az egészet.

Hitte: Ő büntet. Hitte: Ő jutalmaz.
Zöldeszmés szájból ömlött mérges maszlag,

e szónövény, népek bódító átka, ...

Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy ...

Mocskos emberek ,
Bűnös szerelmek.
Félkész várak,
Viszonzatlan vágyak.
Ilyenek az emberek ,
Mindenki érzéketlen és eszetlen.
Meztelen testek ,
Félkész tervek.
Bután , üresen,
Érvek helyett üregek.
Ötlettelen , ostoba ,
Hülye vagy és otromba.
Leépítve felépít , ez a tévhit tükre.
Ostoba ember vár ...

Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, akár a gerle,
melynek nyakán ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Hiszem, hogy lesz a napnyugtában is Hold,
Hiszem, hogy a béke nem csak a vérben folyt,
Hiszem, hogy a sötétség a szörnyű hiány,
Hiszem, hogy meghallgatják ezer imánk.

Remélem, hogy látok még ezer csodát,
Remélem, hogy karjaiddal ölelsz át
Remélem, hogy tanulok az életemen
Remélem, hogy te leszel, a fény mi vezet.

Szeretet, ha kell, annak kit ...