A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

A jelennek e nemes tette
a jövőnek kamatozik.
A jelen munka eredménye
a jövőben mutatkozik.

Az, aki fát, bokrot ültet
a jövőben bizakodik.
A szívében lévő hite
majd gyümölcsökben érződik.

S ha majd egyszer Ő feljut az Égbe,
s onnan nézve a Földre elcsodálkozik,
büszkeséggel telhet a ...

Ez a szép halotti zene
Egek magasába emel
és onnan a lélek mélységébe
hatol gyönyörűségével,

majd szelíd, finom eszközeivel,
a tiszta hitnek szépségével
örömöt okozva árad be.
Igen! Hittel árad ez a zene,

ez a jóságos szellem magasztossága
fenséges, megható ...

Ennek a templomnak a csendje
gyújtott ragyogó fényt a lelkemben
és talált utat a szívembe
egy magasabb létbe elvezetve.

Néha magasabb létben is kell lenni,
ilyen csendben magunkban is létezni,
az életet mindég hittel élni,
a természetet, s az embert szeretni.

Ennek a templomnak a csendjében
ezek a fények ...

Mókus szalad fától fáig,
majd egy fára fürgén mászik.
Balatonparton senki sincsen.
Gyönyörködöm e meghitt csendben.

Felém néz, aztán eltűnik.
Felmászik talán a csúcsig?
Nem tudom, de ez éppenséggel nem fontos.
Gyenge eső áztatja a sáros partot.

Talán egy fáról néz le erre az ázott partra,
a ...