A holdvilág meglepetésszerűen
hull a sötét ajtóra, bekukucskál
a szűk repedéseken, én felülve
nézem kedvesem arcát. E uzus tán

gyermeki, mit nem bánok, ám imádom,
ahogy ez a szép orca a hasadó
csillagokra tárul, imádom, ahogy
rásimul a gyönyör fénye, altatón.

Ilyen meghitt pillanatokban ...

A Helikon park évszázados fái alatt
meghitt, ódon, varázslatos a hangulat.
Ez a bölcs csend sok lelki gondra ad vigaszt.
Isten adta nyugalma gyógyír sok bajra.

Miközben ezt a csendet élvezem
az ősz sárgult levelekkel üzen.
Mások is élvezik ezt a nyugalmat
csendesen, halkan dalra fakadva.

Tiszta lelkükből ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, ...

- Nahát Zalán, az édesanyád
már több mint harminc éve lakik
nálunk - panaszkodik szép Amál
a férjurának. - Tényleg, api

nem gondolod, hogy már ideje
lenne saját lakást vagy házat
keresnie? Zalán hirtelen
visszakérdez. - Drága Amálka,

még hogy az én édesanyám? Nézd,
édes, ha már így rákérdeztél,
bevallhatom neked ...

Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! -
hulló kövek alá. Nevet
hamis Sorsisten, rút kegyetlen:
- ...