A nyár kapuja kitárt, őszre várón.
Fűszál bókol üvegálomnak, csendnek,
s felismered az addig észrevétlent:
emlékké lettek volt illatszerelmek.

Nehéz nyárvéggel, ősszel szembenézni.
Ág ághoz ér, felhősor felment, s vádol,
s elképzeled, hogy istened a Szépség,
mely mindig újat teremt önmagából.

Az istenem a tág értelmű ...

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...

Míg ballagok a Józsefhegyi úton,
eltűnődöm: miért hegy, mikor domb csak?
Hát, persze, ezt-azt átnevez az érdek,
s nem csupán dombot, - mennyi más fogalmat!
Tetszik nekem ez a kis félvad Éden,
különösen most, mert díszben a hársfa,
s lombruhájára halvány sárgát öntött,
s illatot lengő virágfiolája.
Kopóid jönnek, Ádám, jól ...

Meglátni az igazi szépet,
tudni becsülni az értéket,
amely díszíti az életet,
így megőrizni az értékeket.

A művészet célja ezért nemes,
mindég pallérozni a lelkeket,
így gazdagítani az embereket
és nemesíteni az életet!

Az igazi művész e célokat szolgálja,
így lesz a művészetek hiteles ...

Volt nyarakat viszek olykor magammal
új nyáron át, s egy kertre gondolok.
A kártyázók körülülték az asztalt
(szívszorító: már mindegyik halott).
Engem főleg a lapok érdekeltek
kezükben, akkor: rajtuk mi a kép?
Makk alsó, felső, tök ász, király, dáma..
Megcsodáltam kis életek hitét, -
de elhúzódtam tőle. ...

Tudod, aki kell, az az erejével,
és a gyengeségeivel együtt kell.
Tudod, aki kell, átölelve
érdesen simuló karjaival kell.
Egy létezéssel, összeforrt lélegzettel,
háborúval és békével,
minden hibájával és terhével,
az eszével és a szívével, kell.

Az örökkévalóságig hallható,
bódult állapotba ringató,
dallamos hang, ...