Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Hit

146 
Nem is tudom, hol kezdjem,
Talán ott, hogy elvesztem.
Nincs esélyem, hogy újra kezdjem,
Ez volt és ez lesz már e szerény életem.

Nem is tudom, hová tartok,
Rossz felé indultam el az adott úton.
Nem találom meg a jó utat, ettől tartok,
Ettől félek, nagyon, nagyon.

Nem is tudom, mit rontottam el,
Voltak barátaim, ha nem is sok, de valamennyi.
De ...
Olvasták: 707
Részletek
Az Ön versének a helye...
Az ősz palástja tegnap nagyon szép volt.
Meg-megmozdultak rajta csend-levélkék,
s címert szőtt rája szelíd büszkeséggel
fentről a kékség.

Föld fogadott sárgát, vöröset, barnát,
mintha ő lenne a színek hazája, -
s annyi igaz volt: mindet bút lebontó
humusza várta.

Az ősz palástján égi, s földi béke
simult egymáshoz, ragyogott a ...
Olvasták: 329
Részletek

Egy \"fölöttébb nagy\" politikus kinyilvánította:

„Minden ember annyit ér, amennyije

van.\\\" Jó Gárdonyi Gézánk azt vallotta:

„Minden ember annyit ér, amennyit tud.\\\". Amennyire



bölcs és filozófusi a nagy írónk gondolata,

annál ostobábbnak és fennhéjázónak

tűnik a \"fölöttébb nagy\" ember
Olvasták: 617
Részletek
108 
Nem Ő, - egy Óriás, aki akarhat,
vett kezébe kis semmi-forradalmat,

mely kihunyt volna, gyertyaként a szélben,
de így Fény lett, az Óriás kezében.

Az Óriás: Európai Álom.
Kis falvakban született, csillagvárón,

s városszéleken, hol bús ebek néztek
szemébe fáradt, tört-hátú szegénynek,

s hogy naggyá lett tanító ...
Olvasták: 522
Részletek
148 
A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...
Olvasták: 619
Részletek
158 
Nőnap és Húsvét. Két ünnepet termett
ez a március. Utam elvezethet
az ifjúságba, s vissza. Fényből oltár,
Szépség, Csillag, Jóság, mind vagy, és voltál.
Nem ismertelek még, de a szívemben
a gyermekkortól Hozzád igyekeztem,
Hozzád, a Lányhoz, kit a dombok messze
el-elkísértek kitárt végtelenbe,
míg este jött, szívhez simuló ...
Olvasták: 902
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére