SOK, AMI SOK!

Sok, ami sok? Neki nem:
hízik a szegényeken!
Fillérekből elrabol, -
nagy összeg lesz valahol!
Kell ez neked? Bökd már ki:
- Túl sok itt a Döbrögi!

ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMEDDIG A TAKARÓD ÉR!

Volt egy kedves néninek
nyugdíj-takarója.
Ameddig ért, addig ért, -
s kezdődött a móka!

Olló abból levágott,
s a ...

Kérdezni is merek még, - s válaszolni.
Nagy börtönöm darabka végtelen.
Az Anyag iránt sincs bennem csodálat,
de, kelletlenül, létét elismerem.
Nem úgy, miként a szemforgató népség
ismeri el teremtett Istenét
önérdekből, szokásból, gyávaságból,
és magába rejt szomorú mesét,
miközben tudja (vagy a mélyben sejti):
minden anyagból, tüzes ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé ...

Az igaz mese a valóság álma.
Hold dajkája, majd napkelte szíveden,
ha hajnal jön, az ébredő világgal,
madárhangokkal, fény-ékszereivel,

s kezéből máris gyöngy gurul az égre,
ezüst vizekben megfürdet aranyat,
s szívet dobbantó gyönyörű varázslat
az ég felé visz földi csillagokat.

Azt a mesét tisztelem, melyben Jóság,
de ...

A tavasz jötte mindig meglepett.
Kapuja nyílt, beáramlott a fény.
A kertben fellélegzett egy szobor,
s galamb búgott kinyújtott kézfején.

A tavasz jötte meglepett, de tán
táj és lélek fél, hogy a tél örök.
Fölém hajolt meggörnyedt ág-világ, -
de mégis vártak idő-térközök

valami szebbet. Szálltak ...