Megkérdezem, mennyire szeretlek?
A szívemet, lelkemet faggatom,
Bálint nap egy kiváló alkalom,
úgy kellesz, mint fények szép szemeknek...

Mint a szívnek kell a szívdobbanás...
Úgy csodálom ezt a nagy szerelmet,
ami az én lelkem mélyén gerjed,
nem imádhat téged így senki más!

Minden ajtót neked nyitva hagyok,
tiéd vagyok, kedvesem, ...

A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott ...

A Mikulásra örömmel várva
lelkemben gyerek leszek újra.
Sokszor felnézek az égre.
Felnőttként hiszek a mesékben.

A Mikulásra buzgón várva az eget nézem.
A feleségem viszont időközben
csodálkozva adja ezt az én tudtomra:
A Mikulás csomagját a cipőmbe rakta

és azt üzeni nekem,
hogy én ...

A jelenben élve múltunkra emlékezünk.
Utódainkban megy tovább az életünk.
S hogy ez így legyen, ahhoz még mi is kellünk.
Ezért is nagyon fontos az, hogy mi is éljünk!

S ahhoz, hogy ehhez az emlékeinkből erőt merítsünk
fontos, hogy mi, régi osztálytársak időnként összejöjjünk
A jelen örömeiben, gondjaiban is ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...