Hangulatos utcácskáidon,
Győr elmerengve, csendben jérok.
Nem keresem, mert megtalálom
a szívemben őrzött hangulatot.

A múlt lvegője árad e városból,
ámbár a város már moder n, e varázslatból
mégis sok szépet, értéket ad magából.
Szívemből ezért e vers papírra ,,vándorol".

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Világosszürke felhős égbolt alatt
hullámok barázdálják a tavat.
A Balaton fehér tajtékokkal
ütögeti a partot bősz haraggal.

A szél jelenleg nem nyugszik.
Az eső csendesen esik.
Lenn a parton nincsen senki,
hisz most nem lehet napozni.

De lehet viszont beszélgetni,
egy jó könyvben elmélyülni,
a környékben gyönyörködni
és a jó ...

Malaclufi egymagában
volt az udvarnak sarkában.
- Jó lenne végre repülni,
a levegőben útra kelni!

Vágyát tett követte.
Egy kisgyerek vette kézbe.
Megfogta azt és feldobta
és a friss szellő - huss! - felkapta

és átröptette a szomszéd udvarba
letéve egy fának aljába.
Egy idő után ott unatkozott.
A ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...