Volt idő, mikor túltengett
bennem az önbecsülés, öntelt,
hetyke modort erőltettem
magamra, bár csak emelt fővel,

büszkén akartam – szerettem
volna élni. Fölényeskedést
egy idő múltával szépen
levetkőztem, helyét szerénység

vette át, mely ...

Előre tervezéshez nem ragaszkodtam

sohasem, mivelhogy az élet túl rövid,

és majdhogy nem olyan kiszámíthatatlan,

mint az időjárás. Az idő felőrli,



megeszi ember idegrendszerét, noha

olyan, akár a szél, borzasztóan gyorsan

elsöpri útjából a ...

Minden népben sok minden kigyúlt hitben, -
vagy parázslóban. Figyel ördög, s isten
a lelkekben. Nem tudod mi a lélek?
Én sem. Forgását mégis érzem. Érzed?
A nép összetart, s maga ellen harcol
a bonyolultban. Tanult sok kudarcból?
Nem engedte: részben saját hibája,
s azok sem, kiknek haszna lett a kára.
A nép? Van és nincs. Paradoxnak véled?
Ha ...

Életutam végéhez közeledve
sem élhetek visszafelé, senki sem
élhet így, előre kell tekinteni, mert
ott van a jövő. Összefogás nélkül nem

lehet változtatni, emellett legjobb
ebben az, hogy a változás a remény
rokon értelmű szava, szinonimája,
és általa sok ember újabb esélyt

kaphat. Együtt sem kell mindenáron
a ...

Fehéredik a szép kert.
Finom hólepel takarja
borulva hideg szőnyegként
a melegedő talajra.

Sűrűn esik. Kint hideg van.
Nagyon különös ez a tény.
Tompa szürke napfény suhan
a kert havának tetején.

Amint mondtam, fehéredik a szép kert,
hiszen már a tavaszt élvezhettük,
mert a kikelet kergette el a telet,
ám a tél most e hóval ...

Jó szüleim előszeretettel
úgy bántak velem és úgy kezeltek,
mintha lenne eszem, és lám, ennek
hatására lett is. Az embernek
az idő elmúlását nyereségnek kellene
tekinteni, nem pedig csapásnak, veszteségnek....