Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain ...

Érdekes, az idő néha úgy röpül,
mint a madár, máskor meg csak vánszorog
mint a csiga. Én akkor vagyok boldog,
ha észre sem veszem: gyorsan forog

az idő kereke vagy lassan. Hatvan
esztendőm alatt megtaláltam végre
a kedvemre való életmódot és
bátor vagyok ...

Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,
emlékeit.
Nem változik semmi,
pedig látni szeretnék,
de tejfehér köd
takarja el az utam.
Érezni szeretnék,
de mit?
Van, van bárányfelhő:
elúszik,
van jégeső,
kiheverem.
Pillangó-szárnyú ...

Apai nagyapám egészen fiatalon
öregedett meg, mert nem vigyázott magára,

nem az élet terheitől roskadt össze, nem, hanem
ahogy cipelte őket, abban a hitben élt, másnap

az ...

Kisnyugdíjasként ma meglehetősen szerényen

élhetem mindennapjaimat, szerencsémre

szinte akármiben meglelem a humort, vélem

még a szegénységben is, ilyetén remélem



túl fogom élni eme válságos időszakot...
Ámbátor ha hátsón billenthetném - csepülni

minek - kik gondjaim ...

A kopasz és sörhasú vezérigazgatóm
sürgősen bekéretett az irodájába.

- Na végre - gondoltam magamban - most megkapom

a megérdemelt fizuemelést, mire már vágytam!


A főnök elgondolkodva fogadott: - Nézze

Erdős úr, válságos időket élünk, ...