Sötét az éjjel,
tajtékzó örök árnyú tag!
Nézz, ha látsz - széjjel!
...hiába a csengő csillag!
Szikrázik szívem!
Toporzékol!
Háború dúl ékellő hívem!
A sötét idegen!
...s te benne csillansz - mindenem!
Lehetnék a hold,
sarlós, sovány
vagy a nap, mely bolond!
Óh te égi lyány!
Beleesnénk a lápba,
talpunk alatt ...

Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül,
mert
virágmagot szórtál ...

Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, ...

Az elkerülhetetlen bekövetkezett,

így közel negyven évesen készítettem

számvetést és bizony felelőssé tettem

önnönmagamat is azon gyötrelmek


elviseléséért, melyeken keresztül -

mentem. Amikor az életút veszettül

korán, épp a feléhez ...