Tajtékzik dühében a tenger,
hiába kaszálnád,
mint a dúvad elrohan,
kacag rajtad,
kaszád ketté töri,
a hegyet akarja,
nekidördül erejével,
ám kudarcot vall,
fröccsen a szájból a fehérség,
jön a víz,
és viszi új rohamra még,
a Hold boldog,
a dagály haraggal tökéletes,
de mind ez hasztalan,
Nappal jön az ...

Vörösre festette az ég alját a lemenő nap,
belemászott a fekete felhő hívatlan.
Megdermedt a lég, a lomb csüngött kókadtan,
csak a patak vizének szeme villogott szúrósan,
a Hold-ágy körül a csillagok feketébe bújtak,
az éjszaka fénytelenül lezsibbadt,
vad sötét lett, mint a bűn,
de a hajnal sem rózsásnak tűnt,
hirtelen haraggal ...

Kilencven év nagy idő!
Végig élve, - emlékező!
Volt benne; hazánkat ostromló
Dübörgő tank, ágyúszó.

Örömujjongó nevetés
Az Elbánál,
Kezet nyújtó ölelés.

Volt Rajk –per és kivégzés,
Siralomházi merengés.
Kegyelemből újrakezdés,
Sokfajta nélkülözés.

Írások, amik ...

Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.

Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.

Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál ...

Búvó hang szólni kényszerít
most, hogy a közelgő este int.
Ráncba szednek gyökereim,
semmibe halt elődeim.
Forog bennem a visszavágás,
öröm, bú s valami fájás.
Rajzolata arcomra kiül,
reszket tovább élettelenül...
Magamba húzódok hasztalan
s minden sóhajom hangtalan.
Vallatóra fognak a szavak,
könyörgöm, kérem, ...

Vágyódom a szépre, mely elkábít,
S a szerelemre, mely meghódít?
Kérdések hada mikre gondolok,
E kérdésekre választ nem kapok.

Kevés az idő, elszáll az élet,
Úgy fáj, hogy nem lehetek véled.
Temetésed napján a sírodnál,
Család, barátok állnak fejfádnál.

Az élet e földön már mit ...