A lidércnyomás anatómiája



Mondják, az éjszakába távozó utasok
Sorra átlépve a valóság stádiumain
Sorra élve a létezők halálát
Nem beszélnek
Nem tudnak semmiről
Nem jelennek meg
Figyelnek. Várnak.
Az álarcok kicserélődnek.

Lágy szavak átdöfik a puritán varázsló palástját
Egy hely, ahol világegyetem ...

Egy érzés az mi rám talál, mindig mikor felkelek,
egész nap követ, kitölti minden percemet.
Mint hajnali ködfátyol, úgy borítja be szívemet,
ettől az érzéstől szabadulni nem lehet.

Próbálom leírni neked mit is érzek,
mennyire hiányzol, mennyire félek.
Igen félek, rettegek mert meglehet,
hogy nem bírom majd nélküled.

...

Sötét van rideg, nyirkos lelkemben már megint,
hirtelen újra tél lett üressége szemembe tekint.
A magány mely lelkembe írja bánatos hangját,
utamon társamul szegült felvillantva haragját.

Távolodom ismét egyre csak messzebb jutok,
ameddig bírja a lábam sebesen addig futok...
S midőn vállamra telepszik fáradt ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...

Azt mondták az idő majd segít,
majd minden sebet begyógyít.
De nem bírom elfeledni,
csak őt tudom szeretni.

Napok, órák, percek,
soha nem felejtek,
hetek, hónapok, évek,
a magánytól nagyon félek.

Bárcsak vissza mehetnék,
mindent másképp tehetnék.
Nem akarlak elveszíteni,
mert ...