Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Az érzések a régiek,
Csak az idő és a hely más.
Mégis hiszem, hogy ez igaz.
Valós érzésekre vágyom,
S nem látszat szerelemre!
Hiszem, hogy végre az áll előttem,
Ki vágyaim megérti.
A cél miért küzdünk,
Más okok miatt, mégis hasonló.
Benne megvan, mi belőlem hiányzik.
S mégis hasonló ...

Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket ...

Hagytalak volna magamnak, a ki nem mondott gondolatnak,

titkok rejtekén tündökölő egyetlen kis csillagnak.

Akkor most tudhatnám, s rajtam kívül senki más, hogy

milyen jó érzés is ábrándozva várni Rád.


Tudhatnám, hogy lelkemben csillogsz, mint gyémánt,

hangod selyme, akár egy lágy halk melódia,

s mikor meghallom ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...

Ha én lennék a Miniszter, megszűnne az átkos Per.
Marx, Engels, s a Lenin út, Jézus térbe belefut.
Egykor talán idejut mai fojtott haragunk.

Csak Hitlert, Sztálint üldözném,
Az ilyen férfit száműzném, s a sarkvidékig kergetném!

Hegelt viszont becsülném, szobrát talpra emelném,
Harang szólna Calvinért, éppúgy ahogy ...