Fekete kutya rohan a réten -
gazdát remél a sík vidéken...
Rettenve roskad bokor tövébe -
golyó fúródott fájó testébe.

Múlik az idő a vérfolyam véges -
vágya csak simító, becéző élet.
Lemondón szíve utolsót dobban -
ott túl gazdája várja friss csonttal...

Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még sokáig tartani!

Aztán jöhetne ...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ...

Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz ...

Tavasz van. Csiripelnek a madarak,
Zöldell a fű, minden madár tudja, hogy maradhat.
Tavasz van. A fák lombját szellő fújja,
Az állatok vígan ugrálnak a bokrok közt újra.

Nyár van. Kint a Nap égeti bőröm,
Érzem azt, hogy nincs ennél nagyobb öröm.
Nyár van. Strandolók százai indulnak a strandra,
És remélik hogy jobbra fordul az

Olvasták: 389

Élet,