Rendben van, hogy elmondasz,
Mindent amit rólam gondolhatsz.
Nem próbálok majd veszekedni,
Vagy ezt később ellened fordítani.
Tudom hogy hogyan élsz,
Mik a dolgok miktől félsz,
És ha érzed hogy sokan szeretnek,
A képek a faladról majd leesnek.
Egy lépés a régi úton,
Egy szomorú nézés az arcon,
Az
Mindent amit rólam gondolhatsz.
Nem próbálok majd veszekedni,
Vagy ezt később ellened fordítani.
Tudom hogy hogyan élsz,
Mik a dolgok miktől félsz,
És ha érzed hogy sokan szeretnek,
A képek a faladról majd leesnek.
Egy lépés a régi úton,
Egy szomorú nézés az arcon,
Az
Olvasták: 608
Az Ön versének a helye...
Újra itt a reggel,
Megint ugyanúgy ébredek fel.
A telefon csörgött megint,
Az órám van előttem pedig.
Nincs már sok időm hátra,
Indulnom kell a mába.
Addig szól a Whohoo!
Csak szól a Whohoo!
Süt a nap és kék az ég, szép nap a mai,
Induljunk kéz a kézben világot váltani
Mert a hangulat ...
Megint ugyanúgy ébredek fel.
A telefon csörgött megint,
Az órám van előttem pedig.
Nincs már sok időm hátra,
Indulnom kell a mába.
Addig szól a Whohoo!
Csak szól a Whohoo!
Süt a nap és kék az ég, szép nap a mai,
Induljunk kéz a kézben világot váltani
Mert a hangulat ...
Olvasták: 618
Utolsó érintés az éjben,
Utolsó lélegzet vétel,
Amint zuhanok a mélybe,
És nézlek téged.
Próbálom megfogni két kezed,
De te elengeded,
Nincs több időm,
Mindjárt leérek, és végem.
De végül egy könnycseppet érzek-,
-az arcomon,
Mi már rég kihűlt,
És hallom sírsz, és menekülsz.
Utolsó lélegzet vétel,
Amint zuhanok a mélybe,
És nézlek téged.
Próbálom megfogni két kezed,
De te elengeded,
Nincs több időm,
Mindjárt leérek, és végem.
De végül egy könnycseppet érzek-,
-az arcomon,
Mi már rég kihűlt,
És hallom sírsz, és menekülsz.
Olvasták: 561
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...
Olvasták: 826
Ha jő az érzés, rám talál,
A szívemig ő meg sem áll,
Mint toll a papírt átitat,
Majd keres szívet másikat.
Fújó széllel versenyez,
Hideg-meleg kedvez ez?
Egyszer csókol, egyszer üt,
Ad édeset, keserűt.
Dobbanással kopogtat,
Mint gyenge zászlót lobogtat,
Kóboráram ki-be jár,
A boldogság is ...
A szívemig ő meg sem áll,
Mint toll a papírt átitat,
Majd keres szívet másikat.
Fújó széllel versenyez,
Hideg-meleg kedvez ez?
Egyszer csókol, egyszer üt,
Ad édeset, keserűt.
Dobbanással kopogtat,
Mint gyenge zászlót lobogtat,
Kóboráram ki-be jár,
A boldogság is ...
Olvasták: 487
Élet,
Csak a zsigereim zsigerelnek, a bennem rohanó percek
bottal ütött nyomait keresve csak a testem sír remegve...
Én jól vagyok.
Csak egyetlen egy gondolat gyötör, egy súlyos kép, mint élő tömör
bástya zuhan kezemre mikor egy csillagért nyúlok epedve...
Én jól vagyok.
Csak az elmém az, mely nem érti, hogy miért gyötrik ...
bottal ütött nyomait keresve csak a testem sír remegve...
Én jól vagyok.
Csak egyetlen egy gondolat gyötör, egy súlyos kép, mint élő tömör
bástya zuhan kezemre mikor egy csillagért nyúlok epedve...
Én jól vagyok.
Csak az elmém az, mely nem érti, hogy miért gyötrik ...
Olvasták: 676