Szó, mi lassan évülne már,
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.

Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.

Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, végső mentsvár,
tiszta mondat, ...

Görnyedt háttal földet hány,
ásójára támaszkodik,
nap mint nap a kaszással
parolázik.
De a vén időt ő sem tudja
lekenyerezni,
eljön a nap amikor érte
fognak harangozni.
S akkor majd valakinek
az ő sírját kell megásni.

Valamit szeretnék
Elmondani neked,
Ami bennem marad,
Ameddig csak élek.

Nagyon távol éltek
És hiányzol nekünk,
Elhozott a mamid,
Hogy együtt lehessünk.

Hat hónapos voltál,
Nem győztünk csodálni,
Egy hétig volt időnk,
Csak veled játszani.

Én elkísértelek
Haza ...

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...

Nézem nemzetem, mely sír, s kiált
Vérző sebét nem ápolja senki már,
Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának,
Pirosra festené át az országot.
Ó könnyel áztatott Magyar Föld,
Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki,
Csak a Turul madár,
Amely nemsokára visszaszáll.
Eljön az idő,
A Turul madár ...

Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s jöttek a sötét alakok, kik ...