Poétikus aspektussal nézek le a földre, geo szférában élek,
miközben több sebből vérzek, ezen ördögi körben.
Megleltem magam a tükörben, már nem vagyon le törve,
komplementált énem, s két-kezem között tartom önön valóm, létem!

Deklarálom mi a célom, nem ural el engem zord tél-rom,
Szellemes strófáim szórom rátok, ki megérdemli arra ...

Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Pont milliárd éve, hogy nyílik egy virág:
Ésszel föl nem fogható ekkora idő-táv...
De az ész, az más ügy, az itt nem szerepel:
Amióta te vagy: csak e virág érdekel.
Időtlen időktől a hűség, a szeretet,
Az emberi jóság, mi éltet ...

Ahogy megszülettél egyből féltél
A kudarcokból inni kértél
Mert a holnap betemeti a mát
Majd körbevett ezernyi barát.

Ahogy nősz már érzem benned
Mégis merre kéne menned
Mivel a tegnap lesz a holnapod
A bizonytalant magadtól eldobod.

Céltudattal ébredsz mindig
Az utad mégis porral hintik
A múltad lesz a jövőd
Csak egy ...

Én mindig a sorssal szemeztem
Pedig számtalan dologban vétkeztem
A rossz dolgokat szívemben szétszedtem
Mert már majdnem szétestem.

Ami nekem maradt az a két kezem
Bármit is tettem viselem keresztem
Sokan hiszik rólam h megvesztem
De a sorssal mégis lekezeltem.

Most lépek az útra hogy valamit tegyek
Mint egy vándor sokáig ...

Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni ...