Hol van már a régi iskolám?
Múló idő, mondd hol van már!
Merre van a régi tanterem?
Csak az emlék játszik velem…

Hol van már a sok-sok kisdiák?
Barátaim, sok iskolás…
Nem tudom, hogy hová lettek ők.
Sokan talán már nagyszülők.

Valahol még szívemben él
Az ifjúság, s titkon ...

Kegyetlen az élet, tele fájdalommal, hazugsággal,
Hittem benned, szívem a tiéd volt, forrósággal.
Te mégis beletiportál, lábbal tapostál,
Azt hittem, végig igazat mondtál, sosem áltattál.

A sok szép szó, szerelmi vallomás
Mondd, mire volt jó? Csak arra, hogy bánts!
Mi volt az a sok \'Hiányzol\', \'Szeretlek\',
A sok hízelgés, ...

Már rőt avar zizeg talpunk alatt,
és elborítá erdőnk útjait.
Van közötte sárgásbarna, s zöldes,
de összességben rozsdabarna mind.

Míg lágyan hull a fáknak levele,
mintha egy-egy könnycsepp lenne az.
Egy siratódalt dúdolgat a szél,
téli álmot hoz majd, s új tavaszt.

Ne sírjatok ti ligetnek fái,
hiszen büszke derék ...

Lilla pillái lecsukódnak lám,
ímé, még hű kebelben él e kép.
Illanj éber lét, álmodozz leány!
Öröklét költőjét, szereted e még?

Őrizé neved, idők bércein,
lényed bevésvén, bús emlék gyanánt.
Könnye, mint pergő esőcsepp, s kövér.
Halált nem ismer, lényed zöld palánt.

Vágyaknak ...

Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S ...

Vihar volt, villámok cikáztak,
koromfekete volt az ég.
De reám holt költők vigyáztak,
meg ne halljam a szél neszét.

Az orkán háztetőket tépett,
szállt a cserép, mint konfetti száll.
Míg verset hallgattam, sok szépet,
hol, holt költők társasága vár.

Ez itt most mind béke-hirdető,
a szellemekből árad égi fény.
Kinn ...