Versben és európai stílusú haikuban…

Életem foglya
Vagyok, idő besegít.
Mutató halad.
*

Mindig sikertelenül küzdöttem,
Pedig, helyes volt cselekedetem.
*

Aztán még én a
Saját foglyom is lettem.
Sors keze ütött!
*

Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek,
Utamon a mély gödrök csak ...

Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven ...

A Fal? Különös termék.
Ki, mi építi fel?
A Végtelen jól tudja,
s Végesnek nem felel?

A falról én is sejtek
ezt-azt, s lehet: tudok,
míg sejtés, s tudás, együtt,
el nem búcsúztatott.

A Falban sok halott van, -
és egyre több halott,
s legszomorúbb halottak
a Halhatatlanok.

A Falban örök harc van, -
s e harcban béke ...

Egy madár még kiáltott.
Miért, hol, - nem tudom.
Hozzám csak rekedt bánat
jutott el hang-úton.

Kis fény ágakon áttört,
de sötétlő világ
már építette körben
a labirintusát.

A mezőig kiértem,
de már süllyedt a nap,
s egy-egy virágra szórt csak
könnycsepp csillagokat.

A lélek még nem ért meg, -
s így, tudtam: mit sem ...

Öreg vagyok. Kint tűnődik a hó,
ébrenlétet fehérrel altató,
de ébreszt kor, kór, és e kor, - keret,
álmosítón múltat, emlékeket.

Ám győz a MOST! Fentről szól „Szent Család”,
hazugság moslék, öntik médiák,
felbérelt szolgák, s kényszer-tánc rabok…
S itt is, ott is röhögő tolvajok!

A Ház? „Kisház”. Tán Vörösmarty sem ...

Túlélő tréningen…

(Lépcsőzetes)
Roppant kegyetlen
Volt a fagyos éjben,
Önként vállalt sötétben.
Nem félni itt lehetetlen.
Szerencsecsillagunk felhőben,
De kipróbáljuk magunk… röptében.
Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben,
Félelem lekötözte agyunk… élőben.
Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben.
Mentünk, mert ...