Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt ...

Renga-láncversben nézzük az őszt!

Aszottan szikkadt
A színes levélavar.
Szél, bús nótát hoz.
Kapaszkodik sok,
Sárga, rőt, fonnyadt levél.
Szellő lefújja.
Puha szürkület…
Avarillat terjengős.
Épp elbújó nap.
Pirkadat dereng,
Friss avar illatozik.
Szél, levélverő.
Sokaság földön,
Őserők bomlasztóak.
Szőnyegnév, ...

Mese-mese mátka…

Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott!

Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának,
Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett ...

Tűnő boldogság oly' messzi foszlányai jutottak eszébe,
Nem emlékezett, pedig majd’ beleszakadt az erőlködésbe…
Sunyin próbált régi időből, valami másra emlékezni,
Mivel átkötheti emlékeit, köd-függönyt kikerülheti…

Szemében az aggodalom köde és remény fénye csillogott!
Valamerre el kellett hajolni, de ...

Álmos hajnal tompa fénye
szűrődik be a sötét éjbe,
majd azt lassan szétoszlatva
terül a hajnal rá a tájra.

Hajnalt a reggel frissen váltva
fényét a környéken szétoszlatva.
Így ébredünk egy új napra,
egy még szebb reményű időszakra.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. november 10.

Fogyóban az életút…

Most, így belegondolok… megy az idő,
Mily’ gyorsan elmúlik élet... repülő.
Elég sokat éltem, de ez csak egy részlet,
Még élnem kell életet, míg tart a készlet!

Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem,
Évekkel hátamon élnem kell… ...