Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...

Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt bogáncsvirágok.

Színükben égi méz ...

Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak én mondom már: - Nahát!
Erre ...

A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl ...

Hová mehetnék, oda nem megyek.
Hová mennék, oda nem mehetek.
Hamis mércékkel tele itt a lét.
Két part között leszakadt hídbeszéd.

A közeliben nincs hitem, de van
Benned, Idő, türelmes, parttalan.
Mozgásod gyakran mindent összemos,
de Benned Szépség, rejtett, Csillagos.

E tájon szinte megállt a ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...