A magukét mondják? Ó, nem, dehogy!
Bár szájalnak: inkább áldozatok.
Szájukba tettek rút érdek-kezek
hazugságot, giccsesen édeset.

Az Idő utóbb bezárja a kört, -
becsapottra keserű ráköszönt.
Közeli rokon csalás s öncsalás, -
egymást segítőn hoznak pusztulást.

Ó, érdek kezek, tolvaj ...

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas ...

Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke ...

Azt hiszed: hogy előre halad,
Pedig elfogy mindig a nap.
S nem tudod, hol a vége,
Elpazarolt aprópénze,
Életednek a nap.

Ezért hát, ne légy szeles
Oly sok, ami felesleges
— mégis töröd magad utána,
hogy a végén majd megbánva,
Mondd, éltél: minek, és hiába!

Rossz sorsodért, mást okolsz,
Hamis vádakat, feszt koholsz,
Közbe magad, ...

Szemébe belefelejtkezel,
Úgy érzed, megérkezel
Közelében otthon vagy!
Az ő szíve oly nagy
Szeretete be, és kitölt
Vele átéled az időt!
Minden egyes percet
Ha szereted, és ő szeret!
Nem vágysz, gondolsz másra!
Mindig csak, őrá magára!
Óhajtásod minden szavára
Reszketve vágysz
Ő szeretet, a ...

Tavasz kezdete – tankában…

Megérkeztek már
A vadludak. Híg tavak.
Idő, már langyos.
Szép a táj, napsugaras,
Erdő, rét egy sem havas.
*
Diófán, varjú
Szembe- károg világgal.
Még nincsen dió.
Ott a rügy faágakon,
Bomlik majd szívszárnyakon.
*
Gólya korán jött,
Párját várja, ...