Ülök a tv előtt s nézem hasztalan.
Mit is csináljak? Unom magam!
Nem jut eszembe most semmi, semmi ami jó,
kivagyok teljesen, hát ez borzasztó.
Ahogyan ülök a kanapén peckesen,
egyszercsak magától megmozdul jobb kezem.
Megmozdul magától az aranyos drága,
ő az kivel imádom magamat máma.
Mert imádom mindennap magamat hevesen,
itt van ...
Mit is csináljak? Unom magam!
Nem jut eszembe most semmi, semmi ami jó,
kivagyok teljesen, hát ez borzasztó.
Ahogyan ülök a kanapén peckesen,
egyszercsak magától megmozdul jobb kezem.
Megmozdul magától az aranyos drága,
ő az kivel imádom magamat máma.
Mert imádom mindennap magamat hevesen,
itt van ...
Olvasták: 711
Az Ön versének a helye...
Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te uralmadban, magyarnak.
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te uralmadban, magyarnak.
Olvasták: 645
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a ...
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a ...
Olvasták: 778
Élet,
Szép farkaskutya, Tinti, örülj! Leakasztom a szegről
csörgő láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz,
hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet,
nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg
lelkesedéssel, erős fogaid közt tartod az ostort,
mindez a séta előjele, izgalom és ...
csörgő láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz,
hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet,
nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg
lelkesedéssel, erős fogaid közt tartod az ostort,
mindez a séta előjele, izgalom és ...
Olvasták: 529
Élet,
Tavaly delejes, dúsnövésű
hajamban sercegett a fésű...
Én nem tudom, hogy mi a titka,
hajam ma gyöngeszálú, ritka,
megtört, puha, mint ócska kelme
szálakra szétnyűtt, satnya selyme
s oly könnyen enged, símul, hajlik,
oly szépen helyére hanyatlik,
mint enyhe elmúlásra várván
erőtlen nagybeteg a párnán.
S jaj, veszteség, mi ...
hajamban sercegett a fésű...
Én nem tudom, hogy mi a titka,
hajam ma gyöngeszálú, ritka,
megtört, puha, mint ócska kelme
szálakra szétnyűtt, satnya selyme
s oly könnyen enged, símul, hajlik,
oly szépen helyére hanyatlik,
mint enyhe elmúlásra várván
erőtlen nagybeteg a párnán.
S jaj, veszteség, mi ...
Olvasták: 1023
Szép, lankadt novemberi gally,
jó bánat tiszta, lassú míve,
kiről levált a röpke raj
s alatta hajló, száraz íve
maradt hűs, haldokló kezeknek,
magánnyal dús és koldus ág,
melyen csak emlékek rezegnek:
elvégezett szomoruság! -
miért vettelek észre ma
talán először életemben,
mint sokszor elhadart
jó bánat tiszta, lassú míve,
kiről levált a röpke raj
s alatta hajló, száraz íve
maradt hűs, haldokló kezeknek,
magánnyal dús és koldus ág,
melyen csak emlékek rezegnek:
elvégezett szomoruság! -
miért vettelek észre ma
talán először életemben,
mint sokszor elhadart
Olvasták: 628