Szétterül a tavasz…

A belázasodott
Fák, ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma…
Szelíd angyalok szőnek át,
Pihe-puha földi imát.
*
Tengernyi a vágyam,
Hogy mezőn, fűtenger legyen.
Zölden már sarjadó!
Szárnyak érintik kék eget,
Összekulcsolják két kezed.
*
Fülledt, tavaszi éj
Nincs, de tavaszillat lenghet.
Mélyet ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...

Karjaiban ringat az erdő,
A friss, üde, mesés erdő.

Imádom az erdő illatát,
A gombák színes kalapját.

Az erdő halk csodáját,
A fakopáncs érdekes kopogását.

Fenyőillat, patakzúgás,
Az erdő egy nagy titokzatosság.

Madárének, vadgesztenye,
Piros málna, erdei mese.

A napfény kellemes sugara,
Az állatok halk ...

Hétköznapi pszichológia… meditáció.

Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet ...

(3 soros-zárttükrös)
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem…
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.

Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt,
Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt…
Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt.

(Visszatérő rímek)
Bálint ...

Fent esőfelhők az áttetsző fényben:
szürkét fehérrel elegyít az ég.
Lent zöld a táj, de rajta téltől álmos,
messzeségét el nem hitt messzeség.

Hány versben fel nem ismert Messzeség van,
mit a nép látni máig képtelen!
A lelkek mélyén fel nem ébredt hangok…
Eljön-e értük a történelem?

S milyenek lesznek? Pirosan kiáltók,
ha ...