A tengeri vihar fölvette torz arcát,
És lehet, hogy a gyűlölet hatotta át,
Mert fékeveszetten tombolta ki magát.

A vihar annyira heves volt, hogy nem jutott szóhoz,
Vert, fújt, csapkodott, esett, hasonló depresszióhoz...
Aki hajón voltak imádkoztak, mindenhatóhoz.

Ármány volt a többnapos ember ellenes vihar,
Megfejteni senki nem tudja, hogy ez mit ...

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla,
Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa…
Nincs messze tőlem a ...

A VÉGTELENBEN

A végtelenben minden kis sziget,
s ismert tájak is ismeretlenek.
Ismert, s nem ismert végesben se jobb,
s ez mit súg neked, ha átgondolod?

TAVASZBAN

Nem elég, ha virágfény útra kel:
segíts neki, - szívedig érjen el!

HISZED?

Hiszed: istené olyan égi jel,
mely tőled imádatot követel?
Ilyennek nem tartok jelet, ...

Igen, fontos, miként halt meg Petőfi.
Segesvárnál, vagy barguzini táj
karolta át, mikor halála eljött?
(Anyag-varázslat rejtély minden halál.)

Ám fontosabb, hogy végre lásd, magyarként:
az arcokra álarc miként tapad.
Mosolyt, bánatot mímeltet az érdek,
s tett fosztogat, míg a légben nagy szavak.

Álarcban urak, és álarcban ...

A tónak nyugodt sima tükrén
lengél táncol a Szellő Tündér.
A Nap fénycsókját bőven szórja
erre a szép tavi tájra.

Vitorlások vannak a vízen.
Menni próbálnak e gyenge szélben.
A nádszigetek mögé bújva
lassan indulnak útjukra.

A parton emberek napoznak,
kocognak, kerékpároznak, vagy beszélgetnek, ...

Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...