Süt a nap és fúj a szél,
Izabella útra kél.
Olyan hűvös még e hely,
meg ne fázz, szép Izabell`!

Tavaszt hordoz illatod,
s ha én hozzád bújhatok,
nem remegek már tovább,
kivirulok, mint a fák.

Nézd a rétet, Izabell`,
mennyi friss virágkehely!
Tavasz-fohász már imánk,
száz tulipán vár miránk.

Haloványzöld fűz ...

Megkérdezem, mennyire szeretlek?
A szívemet, lelkemet faggatom,
Bálint nap egy kiváló alkalom,
úgy kellesz, mint fények szép szemeknek...

Mint a szívnek kell a szívdobbanás...
Úgy csodálom ezt a nagy szerelmet,
ami az én lelkem mélyén gerjed,
nem imádhat téged így senki más!

Minden ajtót neked nyitva hagyok,
tiéd vagyok, kedvesem, ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...

Már mindenütt kalmárok kiabálnak.
Már mindenütt vérebek, szolgahad.
"KUTYÁKKAL ŐRZÖTT TERÜLET" az ország.
Tőled őrzik most, szabad gondolat.

Tőlem is őrzik, mert én is kimondom:
jön még oly tűz, hogy hitvány szó elég,
s ha lesz képén bőr, szégyentől pirulhat
a mában öntelt, hazug csőcselék.

Őszinte szó nélkül beteg a ...

Gömbölyű bimbók, szépséget ígérők,
pirost kibontók, - hol van a világ?
...és hol van Ő, Anyám, aki e rózsát
úgy imádta piros életen át?

Apám hiszi, hogy megtartja az emlék
Anyámat, s amíg nem felejtik el
él valahogy... fényképeken, szívekben,
tükör-bújócskák rejtelmeiben,

hulló szavakban, az elvárt virágban, ...