Arra keltem, hogy keservesen sírok.
Az okát csakis én tudom.
Könnybelábadt két szememet
a tükör felé fordítom.

Szánom a képet ki visszanéz rám,
fáradtan, s kedvetlenül.
Ökölbe szorul és lendül a kéz,
a szilánk mind földre kerül.

Minden darabból ő néz vissza,
tágra nyílt, barna szemekkel.
Mély hangjával ércesen ...

Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...

A mélynek bugyrain,
Hol a pokol tüze izzik,
Hova nem hatolnak a napnak sugarai,
Éli egy angyal sivár napjait.

Haragja mindenkor az égig hallik,
Kiáltva az Úrnak haragját.
Hogy lássa az, mint veti meg
Egy szent angyalát.

- Mit teremtettél Uram haragból,
Hogy mindenkoron lelkem vádolod?
Hogy fényem elvetted,
S nevem ...

Emlékszem még régi öreg anyókákra,
kik minden este a templomba jártak.
Vállukon peliner, mintha muszáj volna,
rendületlenül,hajolva,
imádkozni mentek a templomba.

Elszorul a torkom,szívemen a hála.
Talán értünk imádkoztak,viszonzásra várva.
De mi csak éltünk,örülve a létnek,
és most ott nyugosznak Isten kebelének
legmélyebb ...

Szíves-örömest mécsest gyújtanék azért,
Hogy lélek-sebeim fertőtlenítsem,
Kitépett kulcscsontom tiszteletére.
Ezáltal begyógyulna, s így válna heggé

Tátongó, vérező csonttalan vállövem.
Vértemet vétkekkel szúrtam talajba.
Földbe döfött csontom hátam’ borzolta,
Kedélybetegségemet előidézve...

„Kulcsfontosságú ...

Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.

Miért van itt ármány? Ne higgy a cselszövés szavának,
Tehozzád nem való, mert az álnok, hazug gondolat.
Ne véljed, ne hidd, mert ...