Fiatal volt és éretlen,
gyermek volt nem véletlen,
nem érthette, nem tudhatta még,
hogy ellene fordulhat minden mi szép.

Korai volt még számára,
hitte, hogy számíthat barátságára,.
Nem tudta, nem sejthette,
mit tesz vele szerelme.

A fiú drogos volt,
elméje végleg elborult,
mikor a lány elhagyta,
asztalról a kést ...

Reggelente arra ébredek,
hogy érzem simogató kezed,
beszélek még hozzád, neked,
nyakamon érzem leheleted.

Reggelente arra ébredek,
hogy egész testem remeg,
hallom minden lélegzeted,
vigyázok fel ne ébresszelek.

Hallom, ahogyan kis szíved ver,
de hiába szólítlak senki nem felel.
Minden reggel újra élem át,
az utolsó végső ...

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán ...

E csodás dolog, mit már nem becsülök nagyra,
S az idő kereke sem forog már vissza.
Én nem vagyok a régi, félemberré lettem,
Merénylet volt az, amelyet magammal tettem.

Az öngyilkos hajlam mely uralkodott rajtam,
Emberi segítséget senkitől sem vártam.
Meghalt a lelkem, amely engem emberré tett,
De az Isten ...

Aranyló sárga levelek
a kerti földön hevernek.
Ezek az ősznek jelei.
Erről zenél Vivaldi.

A rádióban zeneciklusa szól
az örök szépséges ,,Négy Évszak\'-ról.
A zene és a táj így van egységben
a maga leggyönyörűbb létében.

A zene és a természet két csoda!
A jó Isten szépséges ...

A vad Bakony élménnyé szelídül.
A szívem az örömtől felderül.
A történelem betyárvilága
ezt a tájat keresztül-kasul bejárta.

Ez a táj mára szelíd arcát mutatja.
Szépsége szívemnek boldogsága.
A természet bőkezű ajándéka
nem más, mint ez a gyönyörű táj maga!

Vajon hol lehet e hegyek között a líra?
Ha tudni akarod, ...