A lidércnyomás anatómiája



Mondják, az éjszakába távozó utasok
Sorra átlépve a valóság stádiumain
Sorra élve a létezők halálát
Nem beszélnek
Nem tudnak semmiről
Nem jelennek meg
Figyelnek. Várnak.
Az álarcok kicserélődnek.

Lágy szavak átdöfik a puritán varázsló palástját
Egy hely, ahol világegyetem ...

Tudom már nem tehetem,
bár kiharcoltam nagy nehezen,
hogy elmondhassam mit érzek,
de te már úgy sem érted.

Elvakít egy vak szerelem,
istenem mit tettem?
Tudom félénk voltam,
hát ezért nem szóltam.

Elkéstem, hogy elmondjam,
hogy nélküled én nem voltam,
nélküled nem létezem, ...

Nem értem, hogyan lehet,
hogy szívem olyant szeret,
ki engem nyíltan megtagadt,
kiért a szívem megszakadt.

Ki sokszor hazudott nekem,
ki mindig kihasznált engem.
Ki szívembe fájdalmat hozott,
tőlem millió könnycseppet lopott.

Ki sokszor megcsalt másokkal,
és visszaélt az álmokkal,
melyeket szívembe ültetett,
szeretetemért ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Nem érdemellek meg Téged.
Így határozott a Végzet.
Most már elengedlek végleg.

Sűrűn megbántottál Kincsem.
Egyéb kívánságom nincsen,
Szeressen Téged az Isten!

(Csak a magasságos Isten)

Az éj érintetlen szentségét magányosan róttam,
megbékéltem már mindazzal ami valaha voltam,
megtisztultam láncaim eldobtam megbocsájtottam mindent,
kezeim kinyújtottam a semmibe és megérintettem istent.

Budapest. 2006.12.10.