Mikor megismertelek, csak üdvözöltél,
Akkor nagyon kevés volt, mit velem közöltél.
Én szinte ügyet sem vetettem Rád,
Nem tudtam, hogy több leszel, mint barát.

Ahogyan teltek a napok, s az éjek,
Egyre világosabbá váltak előttem a tények.
Tudatosulni kezdett bennem létezésed,
S megragadott engem az őszinteséged.

Csak barátkozni ...

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...

A fényhozó

~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.

Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.

Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...

Háború után... Béke?

Mikor a felhők fekete esőt hoztak,
mikor az angyalok a mennyben zokogtak.
Mikor pusztulás várt minden szépre,
háború dúlt és felborult a béke.

Mikor egymást ölték halomra az emberek,
mikor világszerte gyilkoltak tömegpusztító fegyverek.
Mikor az emberiség pusztulásra ítélte magát,
a föld népei nem ...

Tiszta lappal

Tudod soha nem voltam vallásos ember,
tán az isten ezért súlyt, ezért ver.
Soha nem mutattam ki érzéseim,
nem tettem fel senkinek kínzó kérdéseim.

Soha nem mondtam el még imát,
csak ott sírtam, hol senki sem lát.
De most nézd! Mégis fohászkodom...
Lelked békéjéért, boldogságodért ...

Vendéged

Lennék egy picit a te kis szíved vendége,
néhány röpke napra néhány kósza estére.
Lennék egy picit oltalmazó szárnyaid védelmében,
nyugalmat találó kósza vándor isten kegyelmében.

Majdan midőn a hajnal elmossa álmaink,
és a megújuló fény összekuszálja árnyaink,
te felröppensz ...