(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...

Bűn és bűnhődés

-Hosszú idő múlott el nélküled,
és én nem voltam itt veled,
hogy szerethesselek, hogy foghassam kezed.
Óh! Vajon, hogyan mondjam el neked?

Míg a lövészárokban hasaltam te tartottál életben,
hogy erőt adtál nekem, velem voltál lélekben.
Segítettél nekem, hogy ember maradjak,
bizonyos elveket soha meg ne ...

Hétköznapi csodák

Hajlamosak vagyunk elsiklani a dolgok felett vakon,
a hatalmas isteni csodára várva harsogva nagy szavakon,
méltatva szentségét ha valami megfoghatatlant látunk,
valami olyant melyet magunkba nézve nem találtunk.

Pedig elég volna néha körbe nézni nyitott szemmel,
máris találkozhatnánk ...

Minden fél áron...


Záróvizsga előtt jött a hír,
a főiskolai könyvesbolt
fél áron visszavásárolja
használt jegyzeteinket. Megvolt

az összes könyvem - füzetem hál’
Istennek, azonnal rohantam
a kereskedésbe, s eladtam
mindent. Néhány társam ...

Ember, értsd meg, nincs más utad,
mint a béke!
Lehet bárhogy, csak így mehetsz
jó sorsod elébe.

A tudásod nem végtelen, sok-sok
lyuk van benne,
A hatalmas isten keze könnyen
leseperne.

Ölni, zúzni, lerombolni,
a legkönnyebb lenne,
Világunk semmivé tenni mindig
van torz elme.

Nagy ...

Hétköznapjait a város sűrű forgatagában élte,
napi információit begyűjtve egy kapott hírt folytatott,
kicsit hozzá tett mindig valamit amint mesélte,
hosszú görbe ujjai között állandóan ecsetet forgatott.

Csupán egy hóbortos művész azt hitték róla,
mikor megjelent gyűrött ingében, borostás arcával,
összetekert vásznát kiterítve egy ...