Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Remegő szemmel ülök a kertben.
Magam én már régen lefejeztem,
Mint Jézus én is cipelem keresztem.
Keresem a holnapom a szemekben.

A tavak tükre a holdfényben megárad.
Az életért én nem fizetek felárat.
Lelkem már régóta túl a határon,
Ütött, kopott testem mégis itt találom.

Mert lelkem szabad, és madárként száll,
Testem a ...

Közel ötvennyolc évesen már:
- ki tudja hány lépés az odaát?
Ideát biz' istenem sokszor, túl sokszor talán
lemondóan legyintek: - végleg társam a magány.

Itt most már nem izgat engem semmi.
Érdeklődésemet felkelteni
képtelenség. Sikerült mindent elveszíteni.
Így saját lábam elé sem tudok ...

Meghalt egy macska -
Rossz időben volt, rossz helyen....
Megdöglött egy állat...
Mi az, mi újság?Mi csodálni való ezen?
A télen tucatnyi ember
Fagyott meg: nem ezt várta....
Remélte szép virág,
Kerül majd a sírjára...
De nem most, majd később,
Ha eljön a rendes idő...
Csak elfeledte azt:
Az idő nem jövő,
Hanem menő,
És ...

Azért is vannak az égen a csillagok,
Hogy a rács mügül, ha kinéznek a rabok,
Legalább a lelkük, az hadd legyen szabad,
Ha már a testük, az odabennt rohad!
Óh, Istenem miért van hát e kettősség:
Szabadság és rabság-micsoda ellentét!
Nem embernek való-mégis ember teszi:
Hogy az embertársát a börtönbe ...

Nem szerethetlek,
pedig minden csodás lenne,
ha végre éreznélek
remegő kezemben
és kimondhatnám
végre a mondatot:
oh Istenem,
milyen boldog vagyok.

Nem szerethetlek,
mert Te nem szeretsz;
én nem feledlek,
tán Te sem feledsz
és átérzed majd egyszer
amit én örökké:
az igaz ...