Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S ...

Felvidék csillaga porba hullt
Ezer dalt és verset énekelt
Dobbanva állt meg a szíve
Semmit se vitt a hosszú útra
Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt
Ahogy jött úgy ment el
Csendesen és szelíden merült álomba
Az ég adta az ég vette el
Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék ...

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl ...

Ha zúg az orkán, csendbe várj,
villámok közt se reszkess:
csak aki emberül megáll,
hasonlít istenekhez.

Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te ...

Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak

Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...