Vágy lehet, persze, kedves, békés kunyhó,
hol zöld örül, s hozzá hajol a kék,
s az többet ér, mint elefántcsont tornyom,
amely felett madárszárny-messzeség.

Ez a torony már csupán mesét őriz,
időt, mely volt, és eltűnt hirtelen?
Lent, körszínpadon, erkölcsi halottak,
s játsszák mi becsületnek idegen.

A toronyból múltba, s távolba ...

A kútkávától elrángatták akkor
a kisgyereket, mert féltették, - az ég
felhős kékje villant kíváncsiságra,
s lent indultak forgó bogármesék.

Elrángattak, de már zuhanni kezdtem, -
s minden mi volt, van, együtt zuhan velem.
A kútfalon kedves kis tavat látok,
s nád hajol át elúszó fényeken.

A templom is jön: ájtatos öröklét
boltja, ...

És Trianonban a ”barátok”…

Ősi nemzet vagyunk… széttörtek Trianonban…
Ősi veszedelem fenyeget… itt, a honban…
Régen beteg a hazánk, lassan azzá tették,
Protestálok! Ne tűrjük, hogy ronccsá is tegyék!

Istenünk, ne hagyd, hogy hazánkat gonosz sorba
Tegyék, népet pedig kényszerítsék ...

PITYPANG

Zöldből virága kékségnek csacsog:
szétugrálnak sárga pillanatok.
Később rajta szép fehér gömb marad,
s lent holdként vár holdat, csillagokat..

BÉKA

A tó felől brekeg, brekeg, brekeg.
Világod része: hang-játékszered,
s közelebb hozza mesebeli hit
boszorkányait és tündéreit..

KRISZTUS ÉS ALLAH

Krisztus, ...

Ez oly tavasz: még fél saját magától,
s csak egy-egy virág az, mely nyárig lángol
piros színt, szívnek szólót, gyönyörűt.

Volt más tavasz, bátrabb, mit elfelejtett
e táj, melynek arcán a könnyes csendet
csillogtatják tükrös, kék hegedűk.

Ez a tavasz ellenszenves varázslat
a szívemnek: nekem nem kell a látszat
szemekbe néző valóság ...

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet.
Szerencse adó jó isten, add nekem,
Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!

Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
Úgy gondolják, senki vagyok... ...