Voltaképpen az életem
legeslegnagyobb szerelme:
maga az élet. Érvekkel
nem igazolható, meglehet,

de az a meggyőződésem,
a jóisten mérlegelte,
miért adott nekünk véges
számú szívdobbanást, vélhetem

azért, merthogy maga az élet
máig feltérképezhetetlen
terület s lépésről ...

A virág, akkor legszebb, mikor már halott-
Teste nyitva, vágya vezeti az úton, mit istentől kapott-
Tudja, nincs már remény, hiába keresett, hiába kutatott-
A halál az egyetlen, mit az élettől kaphatott!

Elfogadja, vagy talán keresi még a reményt?
Hiszi, ha még szebb lesz, tán kaphat még egy esélyt?
Nyitja ...

Illatos virágokat terem a kertszeretete,
a kertszeretete szép szívének a vetülete.
Reménykedik az alkotásuk létrejöttében.
Alkotásuk? Hányan vannak itt tulajdonképpen?

A Természet és Ő. Ketten szoros egységben.
A kertész és a Természet! Ők együttesen.
Igen! A kertész alkot, dolgozik kinn a kertben,
a Természet meg szerte a ...

kiléptél képzeletem ajtaján
porhüvely lett testem, ér
Elmentél hozzájuk vírusos tífuszt
adtál szeretteidnek
emlékeznek majd rád
viszolygó lesz és üres

beleptél egy szárnyas ajtón kifele nézel
magadból ujjad vérző húsba vág
a világ fekete és arany
a naplemente lilás ködben könnyezik
nincsen szemed csak szád
de az ajtó ...

hiányod úgy sikít lelkem mélyéről
mint rab-Nap, ki esőrács mögül leskel -
lajtorján hoználak le ég kékjéből
hogy szemed éhén ismét repülhessek

halandó vagyok, taníták Istenek...
vajon kell-e hinnem teljesen szavuk? -
nyomodban járva a Végzet sistereg
és megkövült szívet szül cáfolatul
...

Lángol a tűz, de eloltja a harmat,
Éjjeli vágyat kioltja a hajnal.
Héja röpül majd fűzfa havában,
Estéli ködben nyúlra vadászik.
Merre találni az éjsötét fákat?
A szent helyet őrzik, mellette állnak.
Tündöklő Hold jár fenn ma az égen,
Két szarvát érve hajlik az éger.
Sóhajt a nád közt halkan a fűz,
Ő jön a férfi, Ő jön ...