Az ember megy, de az emlék marad,
A láng kialudt melyből füst fakad.
Gyertya lángja az új reményt képviseli,
Amely az életet segít átvészelni.

Emlékek ezre kering fejemben,
A forró gyertyát tartom kezemben.
Melyet egy hirtelen szellő megöl,
Csupán a füstjét hagyta emlékül.

Eme füst a szemeimbe szökken,
S állok az életben ...

Ha ezek a falak dalra fakadnának,
El tudnák mesélni gondját eme háznak.
Elmesélné mindazt, ami eddig történt,
A gondolat mely elszállt rémtörténetként.

Ez a mese csak az idővel versenyez,
A kalandok során új társakat szerez.
Átalakul e rémséges história,
Nem mássá lesz, mint reményteli novella.

Ez a dal, mi íly gyönyörű ...

Néha egy mosoly többet ér,
Száz-millió kedves szónál.
Majd ráébredsz, hogy nincs többé,
Kinek karjaiba bújnál.

Egyedül e nagy világban,
Sajnos esélyünk sincs élni,
Ha nincs egy társad a bajban,
Ki azt mondja:\'Nem kell félni!\'

Patáliák mindig vannak,
Ettől menekülni nem tudsz.
Békülés és megbocsájtás,
Ezen dolgok ...

Olyan érzések törnek fel bennem,
Amelyek megrémítenek engem.
Senki iránt sem volt ily érzésem,
Miszerint nem lehet más, mint szerelem.

Ajkamon érzem csókjának ízét,
El nem felejtem bájos kék szemét.
Csak álltunk ott, a város közepén,
Zuhogó esőben egy park szélén.

Ajkunk összeér, homlokunk koccan,
Tudom, ez a varázs nem ...

Vágyódom a szépre, mely elkábít,
S a szerelemre, mely meghódít?
Kérdések hada mikre gondolok,
E kérdésekre választ nem kapok.

Kevés az idő, elszáll az élet,
Úgy fáj, hogy nem lehetek véled.
Temetésed napján a sírodnál,
Család, barátok állnak fejfádnál.

Az élet e földön már mit sem ér,
Ha nincs egy hű barát, ...

Siralmas, sivár, sötét a nap,
nem látni értelmét, mi a holnap.
Sikolt a világ, valamit vár,
ó, Immánuel, jöjj már!

Bűn, s mocsok, fertelmes forgatag,
mindent körbevesz, eredben folyhat.
Szenved az igaz, nincs igazság,
ó, Immánuel, a világ vár rád.

Felkel a fény, távol, keleten,
fénye átragyog az ismeretlenen.
Eljött a ...