....Hallgass a szívedre....

...ne akarj tovább így élni...érzelmeid nélkül...
...az olyan mintha sírnál...de könnyeid nélkül...
...tudom...a könnyek néha megkönnyítik az életet...
...de hidd el jobban fáj annak ki belül sír és kifelé nevet...
...engedd...hogy érzéseid szabadon szárnyaljanak...
...ne küzdj sorsod ellen hagyd...hogy vágyaid valóra ...

Esti mese szépsége
hozzon örömöt az éjbe,
hasson a Te szívedre,
Gizi, Mari, Misike!

Alszik minden rendben, csendben,
babák a polcon a szekrényben,
a kisvasút a parketten
vár álomba merülten.

De lassan oszlik a sötét, jön a fény!
A Nap ott van már az égnek szélén.
Az éjszakát a hajnal színezi szebbé
és azt a reggel teszi még ...

Mily nevetséges, hogy máig sem érti,
magyar földön egynéhány demagóg:
sorban állók, AKKOR, a Duna parton,
maguk kérték a géppisztoly golyót!
..és előbb is egészen másképp történt
mi gráciásan demokráciás:
a türelmetlen zsidók követelték, -
legyen számukra lágernyaralás!
Végül a Ház (egyházzal) megszavazta
(..de pszt! Maradj szerény, ...

Különös fény messzi tájról
súgja felém a láthatárról
a dalt...

Szép szólamú ének,
mint az álom lebeg,
s ott áll magában előttetek,
a fény és a láz.
Csak várja, hogy elkapják
fáradt karjaid.

A magányos bogárhad
a szellőkben kering,
azt hiszed köztük vagy,
de zuhansz már megint.

Mint meddő tünemény
szemed ...

Karácsony. Ez az év.. Sírnak a cinkék.
Havas könnycseppek dermedt földre hullnak.
Elképzelt Jászol. Bámulnak a barmok.
Fénylő búját mutatja fent a csillag.

Irányt nem ad. Nyugat, Kelet lezártan,
feketén merül el az éjsötétben.
Ki született meg? Leng imák palástja..
A Hit hiszi. Persze, nem tudja mégsem.

Ó, az emberek olyan könnyen ...

Soha nem uralkodhatnak rajtunk a tárgyak!
Kizárólag mi lehetünk rajtuk az urak!
A gondolatot szolgálják, hisz ők az utak,
amelyen agyunk más emberbe áthat!

Bár könnyíthetik az életünket,
de megszerzésük végcélunk nem lehet!
Kellenek, hiszen szolgálnak minket,
és velünk együtt az életet!