Hortobágynak a legmélyén,
Élt egy betyár, sereg legény!
Az volt nékik csak a dolguk
Mindig szép legyen a lovuk.
Fürdették azt fűbe, s tóba,
Majd mindegyiknek lett csikója.
Egyre csak több lett a legény
Kik Rózsa Sándort tisztelvén
Nekivágtak egy új útra,
Nem kell nekik az úri móka.
Vegyük el a gazduraktól,
Hogy legyen apánkból ...

A barátságunk már több mint volt
Olyan vagy nekem mint zsáknak a folt,
Egykor zördülősen indult minden
De mára már hozzád hasonló nincsen.
Szivem kapuit csak neked most kitárom,
Ha nem kellek neked majd kivárom.
Ha meglátlak szivem hevesebben ver,
De ajkam ajkadhoz érni nem mer.
Előbb tudnom kellene hogy te mit ...

Lélegzeted cseppjei hullanak belém,
a lábad nyomában megbuvó
fájdalom is az enyém.
Álmodni szabad már rólad,
Örzöm szemed kékjét!
Játszik velem a megtépázott remény-
meg kellene taposnom az ábrándok bolondságát,
telefonom némaságát,
Mert te élsz, nagyon messze, de élsz!
Üvöltő emlékeim hangja ...

Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...

Jó éjszakat Kedvesem!
Bár itt lennél most énvelem.
Feküdnénk szépen, csendesen,
Csak egymást néznénk szüntelen.

Szemeid a gyertyafényben,
Mint két csillag ragyognak az éjben.
Nem kellenek ide mázos szavak,
Szemedből olvasom gondolatidat.

Álmodj szépet Édesem!
Ki nem vagy mostan ...

Röppen a labda,
az egyik dobja,
a másik elkapja,
majd visszadobja!

A strand vízen a víg fény játszik,
a vízben sok ember úszik
reggeltől az esti zárásig,
a hazaindulásukig.

Így megy ez tavasztól őszig.
Az unoka a vízben fürdik,
a nagyszülő napozik,
majd Ő is később megfürdik.

Ha így lenne, ez bizony nagyon jó ...