Magyarságom heveny kínnal éget,
Hordozom, mint dervis titkos vétket.
Őkegyelme a hazugság rám kurjantott:
Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot!
Parancsolta, hogy pór, térdre-porba
Lantodnak nehogy maradjon nyoma…
Szolgám a pénz, a ...
Hordozom, mint dervis titkos vétket.
Őkegyelme a hazugság rám kurjantott:
Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot!
Parancsolta, hogy pór, térdre-porba
Lantodnak nehogy maradjon nyoma…
Szolgám a pénz, a ...
Olvasták: 117
Az Ön versének a helye...
Lehetett volna más, ábrándos vallomás,
Talán egy óda, vagy szerelmes próza.
Írhattam volna rímeket, festői díszeket,
Mit a tavasz palettán kínál a kalapján.
Lehetett volna egy szonett, a vágyaim felett,
Egy érzéki tánc, egy őrült ...
Talán egy óda, vagy szerelmes próza.
Írhattam volna rímeket, festői díszeket,
Mit a tavasz palettán kínál a kalapján.
Lehetett volna egy szonett, a vágyaim felett,
Egy érzéki tánc, egy őrült ...
Olvasták: 186
Szőtt-e álmokat valaki a fa alatt,
amiből a bölcsőm készült hajdan?
Loptak-e csókot lombja árnyékában,
midőn vallomást suttogtak halkan.
Hol van már a bölcső, hol van a fa is,
lángnyelvek közt talált rá a végzet.
Nem maradt már más, csak egy ...
amiből a bölcsőm készült hajdan?
Loptak-e csókot lombja árnyékában,
midőn vallomást suttogtak halkan.
Hol van már a bölcső, hol van a fa is,
lángnyelvek közt talált rá a végzet.
Nem maradt már más, csak egy ...
Olvasták: 143
Élet,
Sápadt arcú virágok nőnek lelkem mezején,
Hol hitét vesztett nárciszok hullajtják halott szirmaikat,
És a sötétség felett megbúvó Napfény csak üde álom talán, ez vagy te álnok, bús reménytelenség.
Lelkem tévutakra taszítod, s ...
Hol hitét vesztett nárciszok hullajtják halott szirmaikat,
És a sötétség felett megbúvó Napfény csak üde álom talán, ez vagy te álnok, bús reménytelenség.
Lelkem tévutakra taszítod, s ...
Olvasták: 111
Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.
Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.
A szél sem suttog ma
A csönd ...
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.
Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.
A szél sem suttog ma
A csönd ...
Olvasták: 71
Sokszor érzem: magam vagyok!
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Olvasták: 80
