A hídról lefelé nézek, a vizet el nem érem
követ dobok belé, s az hosszú pillanat múlva csobban csak
Az iskolára gondolok, tanáraim pillantására mellyel szigorúan mérnek végig s gyaláznak a porba.
A jegyeim rosszak -mondják- mindjárt megbukok! Én a hídról a víz felé egy kicsit kijjebb hajolok.
Családom már nem ért, ...

Miért ígérget a Felejthetetlen
itt is, ott is, felejtő csend-kehelyben?
S a múltból volt fény mikor visszalobban
legtöbbször miért virág bánatokban?

Miért tekint az őszezüstös barka
selyme tűnődőn távoli tavaszba?
Oly gyors a kék, s felébredt tavasznépek
úgyis elűzik a volt Messzeséget!

Miért a méh, ha forgó égi kaptár
méze ...

A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.
...

Az este érzéki hangulata ott van
minden vágyódva megtett sóhajban,
minden elejtett őszinte szóban,
minden szelíd csöndben, hallgatásban,
a szemünk minden pillantásában,
a szívünk minden dobbanásában
és kezünk minden mozdulásában,
a múlt nap utáni ellágyulásban,
az új nap jövendő izgalmában,
múltunk van ...

Ismerek egy lányt, ki tünemény
Ő maga a megtestesült remény

Hosszú haja csillog, ragyog
Ajka csak puszit hagyott

Mellette minden perc ajándék
Tettében már ott a záradék

Nincs a világban még egy szépség
Aki akár csak párját lelné

Éjjel irigylem az ágyát
Mert ő vigyázza álmát

Olykor hold ragyog a ...