Nem is tudom, mit mondhatnék rólad,
Mindig más a kedved;
Nekem ez a szülőhazám, semmi más,
Már nem tudom a neved

Régen még egy csodás kis ország voltál,
Benne kedves kis emberekkel;
Most már Amerika példája vagy,
Rajtad sok kis éhező népekkel

Most már lelkedben ordibálnak, tüntetnek,
Vér folyik testedre;
Szétfirkált ...

Csak pár nap kellett,
S elraboltad szívem.
Megláttam szemedben a fényt,
Elöntött a remény.

Szomorú pillantásod,
Legbelülre hatott.
Eleinte folytonfolyvást,
Megmentettük egymást.

Szerelemnek végtelenje,
Feléleszti lelkemet.
Minden éjjel rólad álmodom,
Veled a szörnyű múltat ...

A nyár jött, de el is ment,
A hitetlen soha sem pihent.
Kelts majd fel,
Ha nincs már szeptember!

Itt jön az eső megint, esik a csillagokból,
Elálmosodok már ennek hangjától.
Kelts majd fel,
Ha nincs már szeptember!

A fény már régen felvillant,
Tizennégy év gyorsan elil

Olvasták: 568

Csalódás,