Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan,
Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott,
Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén,
Merész gondolataim, vérző valóságba taszítva, elhantolták a reményt,
Mélybe esve ...

Ében hajad selymes fényét,
kezeimmel érintem,
S két szemed pillantása
meglágyítja szívemet.

Harmatos arcod még most is itt van,
És benne él a lelkemben.
Hiányod most érzem igazán,
Hogy nem vagyunk együtt életem.

Szívem húrjait ha rád hangolnám,
hét lakat alatt tartott titkaid
ajtaját én könnyedén kinyitnám
és átölelném féltett kincseid.

Mint mikor téged megölellek
édesen ismerős lenne minden,
hidd el kedves, semmi sem lep meg
hiszen szíved tükre az én szívem.

Ha te pendülsz, én is rezdülök,
lélektáncban egymást ...

Hanyatlani készül elátkozott lelkem,
Széltől válik porrá gyönge lelkem.
Csak nézz rám ismét, itt állok előtted,
Rám is pillant egy vizslató tekintet,
Egy sárga szempár amiben lassan elégek.
De mielőtt mindezt megtenné velem,
Barátként néz rám és simogatja fejem.

Én az élettől néptáncot ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Menj csak nyugodtan, pillants vissza,
Távolléted fáj, hangod mégis tiszta.
Mikor itt voltál gyorsan telt az idő,
S hatalmába kerített egy furcsa erő.

Itt hagytad nekem az ízed és az illatod,
Az érintésed az mi mélyen meghatott.
Félek! mégis elrontom a szád ízét s az illatod,
S szemednek szikrázó sugarát ...