Költő, egykor írtál egy verset,
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..

Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..

Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: - Mit hozott és mit hoz
ötvenhat, ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

CSÚNYA LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Eljöttem én hozzád,
és mondalak szépnek,
mivel így a vágyam
pálinkádból kérhet.
Relatív szépségből
talán szebb lehetsz még,
ha nyakadba öntöm
e hideg vizecskét!

SZÉP LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Hozzád jöttem, Szépség!
Azt mondja a Röfi:
- Te oly csöcsös lány vagy,
hogy az már bíz’ ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

BALLADA

Oly szomorú a ballada!
A főhőse meghallada.
Nagy ritka a vígballada,
amelynél végül trallala.
Van ki jobbra, más balra áll,
sok jobbra-balra dalladál,
de ritka a vígballada, -
legtöbb vég búsan ballaga.

EPIGRAMMA

Rövid kis vers - csattanóval.
Bércről zengő intelem.
Sajnos, a nép meg nem hallja
völgyi gondban, ...